Hiányzik

Hallgatom azt a zenét,a zenénket,amit mutatott nekem,végtelenítve,sokadjára.És hiányzik,de nagyon. Még mindig nem tudom elhinni,hogy valaki tud úgy hiányozni,hogy még nem is találkoztam vele,de ez a helyzet. Ezen a héten már másodjára uralkodott el rajtam ez az érzés. Tudom,hogy azt kellene néznem,hogy mennyi boldog percet “töltöttünk együtt”,és hogy már majdnem 3 hét telt el az első üzenetváltás óta,már ennyivel is közelebb vagyunk ahhoz,hogy találkozzunk,de most mocskosul nehéz. Olyan jó lenne,ha csak hozzábújhatnék,ha baja van,segíthetnék Neki. Ha szemtől-szemben is elmondhatnám Neki,hogy mennyire sokat jelent a támogatása,a szerelme, a törődése. Az,hogy mikor kikapcsolódna,akkor is megkérdezi,hogy mi a baj,amikor annyit írtam Neki,hogy majd nézze meg az e-mailjét,mert írtam Neki. Mindig engem helyez előtérbe,hogy segítsen. Holott tudom,hogy Neki sem könnyebb,sőt. De ezért is vagyunk egymásnak. Hogy átsegítsük egymást a nehéz pillanatokon,kézenfogva küzdjük le az akadályokat.Az időt és a teret. És összekovácsolódjunk. Mert az biztos,hogy napról-napra erősebbek az érzéseim. És még jobban összehoz minket a távolság.De tudom azt,hogy annál boldogabbak leszünk majd,amikor végre találkozunk. Hiszen így is boldogok vagyunk,pedig 1400 km van köztünk. Tudom,hogy nagyon fogjuk értékelni azt az időt,amikor majd együtt leszünk,és hogy rengeteg közös élményünk lesz,mert nagyon sok mindent kell belesűrítenünk néhány napba. De tudom,hogy nagyon nagyon jól fogjuk magunkat érezni,és felejthetetlen élményeket szerzünk majd…