1.0Kingahttps://kinga.cafeblog.huKinga Mihókhttps://kinga.cafeblog.hu/author/kinga_24citromail-hu/<p>Sziasztok Drágáim!</p> <p>Nem tudom, ti voltatok-e már úgy, hogy abban a helyzetben, amit hónapokon keresztül éltetek és magatokénak éreztetek, egyszer csak nem elégített ki, nem okozott örömet. Na pont ebben a helyzetben vagyok, sajnos a munkámban jutottam el erre a pontra. Abban a munkában, amiről azt gondoltam, hogy életem végéig fogom csinálni és életem végéig imádni fogom. Valami elpattant, valahol történt egy törés, már nem jöttek úgy a sikerek, és ez sajnos odáig fajult, hogy már nem érzem, hogy értelme lenne tovább csinálni. Pedig tényleg szerettem...</p> <p>Azt hiszem nem mindenki merné bevallani magának, hogy kudarcot vallott, beletört a bicskája. Én ismét megteszem, mert azt gondolom, hogy ettől nem vagyok kevesebb, mint bármelyik másik ember. A kudarcokból tanulunk, én is megtanultam végre, hogy miért kapom újra és újra ugyanazokat a szituációkat. Levontam a következtetéseket, és haladok tovább.</p> <p>És ma hoztam egy döntést: egy időre kiszállok...besokalltam, kiégtem. Nem megy tovább.</p> <p>És az élet újfent bebizonyította, hogy ha szükség van segítségre, olyan emberek lépnek az életünkbe, akik segítenek nekünk. Legyen szó egy hosszú beszélgetésről, a megfelelő kérdések feltételéről, vagy egy kávézásról...tök mindegy, csak tudjuk, hogy rájuk bármikor számíthatunk. </p> <p>És én ezért végtelenül hálás vagyok a Sorsnak.</p>rich