<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Kinga</provider_name><provider_url>https://kinga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kinga Mihók</author_name><author_url>https://kinga.cafeblog.hu/author/kinga_24citromail-hu/</author_url><title>Lelkibazdmeg</title><html>&lt;p&gt;Ott hagytam tehát abba,hogy újra lezártam egy korszakot. Innentől a szerelmi életem offon van,merthogy ami nincs,arról mocsok nehéz beszélni ugyebár.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tehát 1 hónapja ért véget,azóta pedig élem az életem,nem is akárhogy. :) Most már barátnőmmel szinte kéthetetne találkozunk,de beesett egyik volt lakótársam,vele is koncertre megyek hónap végén,szóval a májusom úgy néz ki,hogy minden hétvégém be van táblázva,és még így is majdnem kevés,hiszen van olyan program,amit a koncert miatt elnapoltam. Mondjuk úgy,hogy zajlik az élet,de élvezem.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Jók ezek a programok,hiszen kikapcsolódunk,viszont egyre gyakrabban fog el(akár napközben is) az a bizonyos lelkibazdmeg érzés,aminek igazán az okát sem tudom. Néha magányosnak érzem magam,tök egyedül,szeretethiányosnak. És ezen a barátok sem tudnak segíteni. Egyszerűen vágyom arra,hogy szeressenek és én is szerethessek. Hiszen társas lények vagyunk,mindenki erre vágyik. De ez most sok,túl sokszor jön rám.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De nyilván ezen is túllendülök majd,ahogy eddig is a sok szarságon,meg persze kellenek hullámvölgyek,de mégiscsak könnyebb lenne,ha lenne valaki,akinek &quot;sírhatok a vállán&quot;.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>