<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Kinga</provider_name><provider_url>https://kinga.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kinga Mihók</author_name><author_url>https://kinga.cafeblog.hu/author/kinga_24citromail-hu/</author_url><title>Bendegúz &lt;3</title><html>Pontosan annyira érintett mélyen a mai nap,mint amennyire vártam.

Sötétedés után mentem ki a temetőbe, szívbemarkoló látvány volt a rengeteg mécses, most még jobban megérintett.

Odaértem papám sírjához,meggyújtottam a 2 mécsest,álltam,és sírtam. És zakatolt az agyam,újra feltettem a kérdést,miért Ő? Miért kellett nekem átélni ezt a szörnyűséget? Miért nem lehet velem a fiam? Miért ennyire igazságtalan az élet? Ezek azok a kérdések,amikre sosem kapok választ...

Aztán hazajöttem,és megkerestem a Szemem Fénye Alapítvány videóját,amelyet azoknak a gyermekeknek az emlékére készítettek,akik nem lehetnek köztünk,és amihez én is küldtem képet...borzasztó látni,hogy milyen sok sorstársam van,ugyanakkor szerintem nagyon szép gesztus,hogy emléket állítanak ezeknek a Babáknak,Gyermekeknek...

Nem tudom,hogy valaha lesz-e jobb,de most megint felszakadtak a sebek,és megint dübörögnek bennem a miért-ek...

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>