Semmi sem tart örökké

Túl egy újabb szakításon, majd a kutyánk elvesztésén azon gondolkodtam ma, hogy mennyire csak saját magunkon múlik, hogy hogy állunk bizonyos dolgokhoz. Hiszen ülhetnék én is a sarokban a sebeimet nyalogatva (ez egy pár napig ment is amúgy), de pont semmivel nem lennék előrébb, hiszen a dolgok állásán azzal se tudnék változtatni. Ezért a pár napos magambaroskadás után megráztam magam, és változtattam. Ha lógatom az orrom és szomorkodok, az idő ugyanúgy telik és az élet megy tovább. Nyilván meg fog még jelenni az ex, nyilván fel fog kavarni, de örökké nem siránkozhatok. Annál sokkal értékesebb az időm. Csak előre és csak pozitívan, hiszen biztos, hogy még ezernyi új élmény és kaland vár rám.