Tegnap hajnalban ismét lezárult egy 4 hónapos történet. Most, hogy ezt így leírom, jut eszembe, hogy mi van, ha ez a 4 hónap az én karmám? Ha volt is kapcsolatom az elmúlt 3,5 évben, nagyjából ennyi ideig tartott mind.
Ennél a mostaninál talán tudom, mi volt a gond, bár konkrét és kielégítő választ sajnos nem kaptam. Az meg nekem nem elég, hogy “sajna nekem nem megy” meg “ami nem megy, azt nem kell erőltetni”. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem megy, sőt. Még 1-2 nappal a szakítás előtt is tök jól megvoltunk, a barátok is ezt mondták, hogy pont semmi nem látszott. És ők sem értik, hogy mi ez az agymenés már megint részéről. És meddig fog tartani, hiszen egyszer már eljátszotta szóról-szóra ugyanezt. Akkor másfél hetet bírt ki nélkülem, és kérte, hogy maradjak vele jóban-rosszban. Terveztem vele, alapoztam volna rá. És megint azt érzem, hogy én vagyok a legnagyobb hülye, hogy bíztam benne, hogy hittem neki. De miért is feltételeztem volna azt, hogy nem gondolja komolyan? Hiszen törődött velem, éreztem, hogy fontos vagyok neki. Tudtunk alkalmazkodni, együttműködni. És mégsem megy. Ki érti ezt? Szerintem még ő maga sem. Azt gondolom megint megjönnek majd a válaszok, nem is sokat kell várni rájuk. Pont mint a múltkor…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: