Az Élet…vagy Univerzum, vagy nevezzük bárminek, olyan ügyesen mozgatja a szálakat. Szépen lemorzsolja azokat az embereket, akikről valahol mélyen mi is érezzük, hogy nem feltétlenül “tartoznak”hozzánk, akiknek csak azért kellünk, hogy a figyelmet megkapják. Még akkor is, amikor mi is mélyponton vagyunk, akkor is rá kell, hogy koncentráljunk. Akkor is, mikor épp megbeszélésen vagyunk, mert annyira hiányzik neki, annyira kell az, hogy valaki rá figyeljen. Pedig aztán az összes szakításánál ott voltam, minden Angliába/világgámenésénél lebeszéltem, majd ma felül egy olyan pletykának, amiről engem meg se kérdezett. Pedig azt gondolom az úgy fair, ha mindkét fél álláspontját megismeri az ember. De nyilván ez az ő döntése, én azt gondolom lehetett volna ezt normálisan is kommunikálni.
De jól van ez így. Legalább kiderült mennyire vagyok fontos neki. Leginkább semennyire.
Mondjuk így legalább több időm marad azokra, akiknek én is számítok, akik építenek, akiktől tanulok, akik pozitívan állnak az élethez, hasonlóan látják a dolgokat, mint én.
Lássuk meg mindenben a pozitívumot, hiszen minden helyzetben, amit átmenetileg veszteségnek, vagy rossznak gondolunk, abból valószínűleg a későbbiekben profitálunk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: