Segítők

Még mindig és újra elcsodálkozom azon, hogy az Univerzum milyen ügyesen munkálkodik. Amikor egy olyan döntéshelyzetbe kerülünk, amit meg tudunk ugyan oldani, viszont a lecsengése egy kicsit összetettebb, mindig kerül valaki olyan a látóterünkbe, aki valószínűleg eddig is ott volt, viszont akkor még nem volt komolyabb feladatunk egymással. És aztán egy facebook poszt alapján azt is kezded érezni, hogy melyik kapcsolatban/barátságban milyen szerepet töltesz be. Vajon te vagy a tanító vagy éppen te tanulsz a másiktól? Elég döbbenetes ezekre rájönni, ráérezni, ugyanakkor iszonyatosan felszabadító is. Főleg, hogy amikor rájössz, hogy te tanítasz valakinek valamit, azzal egy olyan dolog kerül a kezedbe, amire vigyázni kell, és amit okosan kell használni. Hiszen nem mindenki van ugyanazon a szinten, mint te, és ezt nem azért mondom, mert bárkit is lenézek emiatt, én sem voltam mindig itt, ahol éppen vagyok, és tudom, hogy van még hova fejlődnöm, szóval egy kedves barátomtól idézve: őszintén az ő szintjén kell mindenkivel beszélni. Ezt tegnap meg is tapasztaltam a saját bőrömön, sőt ma reggel is, és ezen kell még fejlesztenem nekem is, hogy ráérezzek, kivel meddig tudok elmenni egy beszélgetésben, hogyan kell úgy megfogalmaznom azt, amit mondani szeretnék neki úgy, hogy az az ő szintjének megfelelő legyen. Nem kis feladat lesz úgy érzem, de ahogy eddig is ment, úgy ezt is meg fogom oldani. Hiszen törődni másokkal nagyszerű dolog, és ezáltal saját magunkról is csomó új dolgot tudunk meg, vagy olyan dolgokat mondunk ki, amit álmunkban sem gondoltunk volna. Én nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen emberek, sőt, barátok vesznek körül, akik folyamatosan inspirálnak, akiktől tanulok, ugyanakkor én is taníthatok nekik. Csak vegyük észre, hogy milyen csodálatos dolog ez.

Csodaszép napot Nektek!