Rég írtam,de történtek dolgok,amiket meg kell,hogy osszak veletek.
Szóval a történet ott kezdődik, hogy felmondtam a volt munkahelyemen, mert “megtalált” egy másik, meg amúgy is terveztem a váltást. Aztán úgy alakult, hogy mégsem tudtam oda menni, viszont elkeseredve sem voltam, valamiért az a munka nem az én munkám volt. Meg amúgy is, úgy még soha nem volt, hogy ne legyen sehogy, szóval pozitívan álltam a dologhoz. Nem sokkal azután, hogy beadtam a felmondásomat, kaptam egy hívást, személyes találkozóra kellett volna mennem, de mondtam, hogy leghamarabb augusztusban tudok menni. Annyiban maradtunk a pasival, hogy mentsem el a számát, és hívjam, ha aktuális.
Múlt héten lett aktuális, hétfőn hívtam, szerdán állásinterjú, amin szimpatikus voltam, így csütörtökön már bemutatkozó prezentációra mentem, szombaton már munkamegbeszélésem volt. Eközben lett még egy állásom, szóval iszonyatos a pörgés, de egyáltalán nem bánom, sőt. 🙂 Új dolgokban próbálhatom ki magam.
Mindeközben pedig, amikor már szinte teljesen lemondtam arról, hogy találjak egy olyan pasit, aki végre normális, aki szeret, és elfogad mindenestől, akkor “betoppant”, azaz rámírt az egyik ismerkedős oldalon. Másnapra már randit beszéltünk meg, majd rá 2 napra megint, és onnantól, mikor a második randin is túl voltunk, kezdtem azt érezni, hogy egészen eddig rá vártam. És azt kell, hogy mondjam, hogy megérte. De ez már egy másik történet, talán ezt is leírom majd egyszer. 🙂
És hogy mi eme szösszenetem lényege? Csupán annyi, hogy ha elhatározod magad, és teszel is a céljaidért, az Univerzum (vagy nevezze mindenki úgy,ahogy akarja 🙂 ) melléd áll.
Szóval azt tudom mondani mindenkinek, hogy merjetek lépni, merjetek kilépni a komfortzónátokból, hiszen a csudidolgok ott vannak és várnak.
Köszönöm, hogy elolvastad és remélem tudsz erőt/hitet meríteni belőle!
Ölelés <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: