Egyszerűen nem értem…fogalmam sincs,hogy miért,de egy találkozóról hazafelé tartva,megint úrrá lett rajtam az a megmagyarázhatatlan rosszkedv.Baromi jót beszélgettünk,nagyon jól éreztem magam,most mégis legszívesebben egy sarokban gubbasztva üvöltenék. De mégsem teszem,mert nem megy. Helyette kezembe veszem az e-book olvasómat,és az éppen aktuális könyvemet,majd az kikapcsolja az agyamat,bár igazából konkrétan nem tudom megmondani,hogy min kattog.Csak kavarog bennem valami,de valószínűleg ez a kép is csak ksőbb fog teljesen összeállni,csak később fogom átlátni az egészet.
Egy biztos,egy fantasztikus emberrel volt szerencsém beszélgetni,egy olyan emberrel,aki hihetetlen éleslátással rendelkezik,és nagyon rövid idő alatt képes átlátni helyzeteket vagy kiismerni embereket.Kicsit talán irigylem is ezért a képességéért.
Azt hiszem egy újabb remek baráttal gazdagodtam.
És jólesett kimozdulni,beszélgetni.Noha minden nap beszélgetek a barátaimmal,ez valahogy mégis más volt.
Talán kimondott olyan dolgokat,amiket én ennyi idősen (még) nem láttam át,vagy nem akartam látni. Azt hiszem,hogy ő bölcsebb,mint én voltam. Döbbenet volt ezt megtapasztalni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: