“A plafon mindenre tudja a választ…” olvastam egy blogbejegyzést a minap. Hát igen, jó dolog is néha csak feküdni az ágyban, bámulni a plafont és megválaszolni vagy feltenni kérdéseket magunknak.
Hetek óta ebből állok, mégha csak átvitt értelemben is, de “bámulom a plafont” és kérdéseket teszek fel és válaszolok meg. Nem egyszerű, hiszen az ész és a szív pro és kontra harcát vívom, és jelen pillanatban azt érzem, hogy elakadtam. Tudom ugyan, hogy mit kellene adott helyzetben tennem, és ezt megerősítették olyanok is, akik értenek a lelki dolgokhoz, mégsem tudom, hogy mi a következő lépés.
Folytatom a gondolkodást, hátha ki tudok agyalni valami okosságot, ahogy eddig is. Mindig megoldom valahogy a problémás helyzeteket, csak lehet, hogy tovább tart.
Még nem látom a fényt az alagútvégén, de el fog jönni az is.