Vannak rosszabb napok…néha egymás után is…napok óta azt érzem, hogy valami nem jó, nem érzem jól magam a bőrömben. És tegnap tetőzött…kb 1 órán keresztül csak sírtam, de jólesett, megkönnyebbültem.
Beszéltem az egyik legkedvesebb Barátnőmmel, elmeséltem neki, hogy mi bánt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem sírok, hanem együtt nevetünk a munkahelyi dolgainkon, hogy nagyjából mindkettőnkkel hasonló dolgok történnek. Jó volt, nagyon. Nem tudom hogy csinálja, de kellett az, hogy kipanaszkodhassam magam, meghallgasson, majd egy óvatlan pillanatban pozitív irányba terelje a beszélgetést. Ő egy igazi csoda, ajándék, pedig neki sem egyszerű.
Hálás vagyok érte, hogy idestova 8 éve velem van. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: