Csak vagyok…nem igazán találom a helyem, azt érzem, hogy nekem most, ebben a pillanatban nem itt kellene lennem..nem tudom, hogy hol máshol, de nem a szobámban, nem a gépem előtt kellene töltenem ezt a péntek estét. Hirtelen és megmagyarázhatatlanul tört rám az érzés, rég éreztem már ilyet. Jó lenne, ha kicsit el tudnék úgy tűnni, hogy ne érezzek semmit, ne kelljen gondolkodni.
Hiányzik valami vagy valaki…kellene valaki, akire támaszkodhatok, akinek sírhatok a vállán, merthogy most az esne a legjobban. Éreztem már sokkal jobban is magam. Nem baj, ezen is túlleszek, ahogy eddig is mindig. Átmeneti állapot, de biztos ebből is tanulok majd valamit. Mint mindig, hiszen folyamatos tanulásban vagyok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: