A negatív emberek kizárása

És igen, megint lezárult egy korszak, és sajnos rá kellett megint jönnöm arra, hogy nem is olyan nehéz kiismerni a pasikat…mindegyik egy dolgot akar, csak van, aki felvállalja, és közli, és van olyan is, aki körítéssel próbálja “szépíteni” a dolgot…na nekem ezekre az emberekre pont semmi szükségem nincs.

Az elmúl 2-3 hét alatt 2 ilyen pasit is offoltam, akik szinte a semmiből tűntek fel, az egyik 10 év után, és bár én tudtam, hogy mire megy ki a játék, belementem, hogy találkozzunk, de csak mint volt osztálytársak. Tegnap sikerült kicsikarnom belőle, hogy tulajdonképpen igen, ő is csak megdugni szeretett volna, azt gondolta, hogy attól majd nőnek érzem magam. Kösz, de nem. Pont attól érzem magam NŐnek, hogy nem megyek bele egy ilyenbe, és nem is hagyom, hogy befolyásoljanak, lehúzzanak lelkileg. Mit is gondol rólam? Atyaúristen, ennyire nem vagyok szánalmas, nem is leszek soha. Emelt fővel viselem az átmeneti egyedülálló státuszomat.

Mellesleg meg annyira nem vette a fáradságot arra, hogy megismerjen, hogy képes volt azt kimondani, hogy nekem arra van szükségem, hogy az alapján, amit elmondtam, a másik fél megdicsérjen…cöhhh…ez hülye

Tényleg ennyire elcseszett lett a világ, vagy csak én fogom ki az idiótákat, de komolyan? Valaki válaszoljon ezen kérdésemre, plííííz. Viszont itt kell megjegyeznem, hogy valahol hálás vagyok ennek a 2 embernek, hiszen rájöttem, hogy igenis ki kell és ki is tudom zárni az életemből az ilyeneket, hiszen csak felszínesen ismernek, nem én érdeklem őket igazán, hanem…khm..egy bizonyos testrészem…

Köszönöm, jó vagyok én egyedül is addig, míg meg nem érkezik a herceg, aki mellesleg teknőssel közlekedik szerintem, de ez már részletkérdés. 

Hálás vagyok, pozitív és boldog! Egyedülállóként, de nem magányosan!

Köszönöm Élet!