Tisztelet a kivételnek!
Nos,Drágáim!
Az a helyzet, hogy egyre inkább nem értem azokat a pasikat, akik az utóbbi pár napban/hétben visszatértek az életembe. Mit vártak? Hogy azok után, hogy volt egy lehetőségük,amit elb@sztak,majd kapnak még egyet? Hogy elnézem, hogy hülyére vettek hovatovább megszivattak? Hitegettek,átvertek. Elhitették, hogy jó lesz meg szép, ehhez képest a nagy büdös semmit kaptam tőlük. Továbbléptem,nyitottam mások felé, és úgy veszem észre, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudják elfogadni, hogy ezek után nem tudok, és talán nem is akarok hinni nekik…nem, mert nem tudták értékelni azt, ami az orruk előtt volt, amit megkaphattak volna. Nem érdemelnek meg, nekem ennél sokkal jobb jár, mégha ez nagyképűnek tűnik is. Nem alkuszom meg, mert az már nem én lennék. Hiszem, hogy valami sokkal jobb vár rám, viszont ezekre az emberekre szükségem volt ahhoz, hogy tudjam, ez nekem nem elég, és nem tudom elfogadni az indokokat,amiket felsorolnak.
Nekik ennyi járt az időmből és az életemből. Nem éltek a lehetőséggel, tudom sajnálni őket…ja,nem, mert a jövőmre és a boldogságra kell fókuszálnom. 😉
Kommentek