Sajnos mostanában gyakran érzem úgy,hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok,minden egyszerre történik,és sok. Néha már tényleg nagyon soknak érzem azt,amit kapok. Néha jó lenne csak hozzábújni valakihez,kibeszélni magamból az összes szarságot. Szerencsés vagyok, hogy vannak,akik mellettem állnak jóban-rosszban,és elviselik,hogy olykor hisztis picsa vagyok,vagy nagyon megzuhanok. De Ők mindig ott vannak,kitartanak,tartják a vállukat,meghallgatnak,és ez mindennél többet jelent nekem. Hiszen sokszor csak erre van szükségem,hogy valaki hallgasson,én pedig csak mondhassam.
Hálás vagyok,hogy vannak ilyen emberek az életemben,akik átsegítenek a nehéz időszakokon,felráznak,hallgatnak,olykor hagynak zuhanni. Talán nem is ez a jó kifejezés,hogy hagynak zuhanni,inkább azt hagyják,hogy megadjam magam az érzéseimnek,hogy aztán minden mehessen tovább a megszokott módon. Kell,és ezek nélkül a hullámvölgyek nélkül nem lennék az,aki most vagyok. Ugyanakkor ha jó kedvem van,akkor nagyon magasan vagyok,szinte szárnyalok. Sokszor én is megdöbbenek,hogy mennyire szélsőségesen tud változni a hangulatom.
Emberek vagyunk,nyilván nem csak én vagyok így…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: