Lelkibazdmeg

Ott hagytam tehát abba,hogy újra lezártam egy korszakot. Innentől a szerelmi életem offon van,merthogy ami nincs,arról mocsok nehéz beszélni ugyebár.

Tehát 1 hónapja ért véget,azóta pedig élem az életem,nem is akárhogy. 🙂 Most már barátnőmmel szinte kéthetetne találkozunk,de beesett egyik volt lakótársam,vele is koncertre megyek hónap végén,szóval a májusom úgy néz ki,hogy minden hétvégém be van táblázva,és még így is majdnem kevés,hiszen van olyan program,amit a koncert miatt elnapoltam. Mondjuk úgy,hogy zajlik az élet,de élvezem.

Jók ezek a programok,hiszen kikapcsolódunk,viszont egyre gyakrabban fog el(akár napközben is) az a bizonyos lelkibazdmeg érzés,aminek igazán az okát sem tudom. Néha magányosnak érzem magam,tök egyedül,szeretethiányosnak. És ezen a barátok sem tudnak segíteni. Egyszerűen vágyom arra,hogy szeressenek és én is szerethessek. Hiszen társas lények vagyunk,mindenki erre vágyik. De ez most sok,túl sokszor jön rám.

De nyilván ezen is túllendülök majd,ahogy eddig is a sok szarságon,meg persze kellenek hullámvölgyek,de mégiscsak könnyebb lenne,ha lenne valaki,akinek “sírhatok a vállán”.