Ismét lezárult egy korszak. Egy közel 3 hónapos történetnek vetettem véget péntek délelőtt.
Szép volt,meg minden,tényleg megpróbáltam,hogy működjön még így távban is,de nem ment. Kb.1 hétig agyaltam,hiszen sok energiát fektettünk ebbe az egészbe,de nem ment. Szükségem van arra,hogy fizikailag is legyen társam,ne csak lelkileg. És lehet,hogy nem voltam elég türelmes,várnom kellett volna még,de sajnos azt éreztem,hogy nem akar velem igazán találkozni,hiszen kb.3-szor tolta el a hazajövetel időpontját a munkára hivatkozva. Persze,értem én,hogy melózni kell,de akkor legalább mondta volna azt,hogy csak félévente jár haza,vagy mittudomén. Viszont rájöttem,hogy többre van szükségem,többre vágyom.
Persze,jó az,amikor csajos hétvégét tartunk barátnőmmel,koncert,borozás,minden,de amikor egy koncert kellős közepén megzuhansz,mert körülötted mindenhol szerelmes párokat látsz,és belédhasít,hogy te meg tök egyedül vagy,na az kurvaszar érzés. Múló pillanat volt,viszont a bogarat elültette a fülemben. És sajnos nem tudtam túllendülni rajta. És mérlegeltem megint,agyaltam,hogy mekkora fájdalmat okozok ezzel Neki,de nem tudtam már úgy tenni,mintha minden rendben lenne. Aztán írtam Neki,és ő sem tiltakozott annyira,talán már ő is lefutotta ugyanezeket a köröket magában. Kb.fél óra beszélgetés alatt lezártuk,búcsút vettünk egymástól. Jobb lesz Neki nélkülem,jobbat érdemel.
Én pedig élem az életem továbbra is. Programokkal,csajos beszélgetésekkel,mint azelőtt…
Kommentek