Tegnap este megint megzuhantam,de nagyon. Olyan dolog miatt,ami mostanában nem gyakran fordult meg a fejemben.
Igazságtalan az élet. Ezt tudtam eddig is,de most valahogy másképp élem meg ezt. Én miért csak vágyom gyermekre,nekem miért nem lehetett? Miért lehet olyanoknak,akik nem törődnek magukkal,esetleg dohányoznak,neadj’isten isznak a várandósság alatt,magasról tesznek arra,hogy ezzel ártanak a babának? Nekem miért kell ennyire megküzdenem érte? Tudom,hogy oka volt annak,ami velem történt. Tudom,hogy nem okolhatok senkit a történtekért,de fáj. Nem szabadna hagynom,hogy eluralkodjon felettem az érzés,de nagyon rég éreztem magam így,nagyon régen fájt ennyire,hogy nekem még nincs. Hogy anya vagyok gyermek nélkül. 🙁 És szeretném. Szeretnék gyermeke(ke)t. Szeretném újra átélni a várandósság minden percét,hiszen nincs csodálatosabb érzés a világon.
Tudom,hogy most járnom kell az utamat,mert még nem jött el az én időm,de bízom abban,hogy hamarosan minden összeáll és teljesülhet ez a vágyam is.
Addig pedig megpróbálok türelmesen hozzáállni a dolgokhoz. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: