Van az a pont,amikor azt mondod,hogy elég,feladom,leszarom,nem érdekel. Én most jutottam el erre a pontra az anyámmal kapcsolatban. Szerettem volna,hogy változzon a kapcsolatunk,még kineziológushoz is elmentem az ügy érdekében. Sok dologra jöttem rá menetközben,tehát azt mondhatom,hogy megérte,viszont anyám nagyon nem partner a dologban,és én belefáradtam abba,hogy egyedül próbálom megoldani azt,amit kettőnknek kellene. Elegem van,hogy mindenért én vagyok csesztetve,és nem mondom azt,hogy tökéletes vagy hibátlan vagyok,mert nem így van,de amikor a más dolgai miatt is én kapom a leb@szást,és ő ezt nem veszi észre,na az már gáz. Azon még dolgoznom kell,hogy ne akarjak neki mindenáron megfelelni,de idővel menni fog úgy érzem. Mert a szüleinek senki nem akar csalódást okozni,de sajnos már az sem érdekel,ha csalódik bennem. Nem járhatom az ő útját,a sajátomat kell kitaposni,döntéseket kell hoznom,esetenként hibásakat,de ezekből a hibákból tanulok,nem is keveset. Megpróbálok beletörődni,hogy nem tudja megérteni és elfogadni azt,hogy máshogy is lehet csinálni a dolgokat,mint ahogy ő csinálja. A minap futott át az agyamon,hogy mióta Szerelmem belépett az életembe,anyámnak nem is nagyon meséltem róla,leszámítva néhány alkalmat,amikor is idiótának lettem titulálva,nem is annyira burkoltan. És ez gáz. Mert normális esetben szerintem igenis kellene,hgy érdekelje,hogy mi van velem,de nem is kérdezi,én pedig nem érzek késztetést arra,hogy meséljek neki. Lehet,hogy nekem kellene nyitnom,de amikor meséltem,azt éreztem,hogy kurvára leszarja azt,amit mondok.
De van egy olyan ember,aki a legjobbat akarja nekem,aki meghallgat,támogat,sírhatok a vállán(természetesen csak átvitt értelemben,egy darabig még),aki még olyankor,mikor nagyon nagyon magam alatt vagyok,akkor is mosolyt tud csalni az arcomra,aki folyamatosan érezteti,hogy szeret,hogy fontos vagyok,hogy rá mindig számíthatok,miközben tudom,hogy neki sem könnyű. Ő is megzuhan néha,van,hogy átragad rám,de kölcsönösen segítjük és támogatjuk egymást,hiszen jóban-rosszban együtt vagyunk.
És persze vannak a Barátnők,akikre bármikor számíthatok szintén,még ha nem is tudunk mindennap beszélni.
Köszönöm Nektek! <3