Úton

Ma láttam az exet a barátnőjével. Mosolygott a barátnője,amit még sose láttam. Én pedig örültem annak,hogy boldognak látom Őket,már nem éreztem azt,hogy revansot vegyek,és azt lássa,hogy boldogulok és boldog vagyok nélküle is. Egyszerűen csak elégedett voltam azzal,amit láttam. És ez tök jó érzés.

Aztán délután az anyám ki akart provokálni egy újabb veszekedést,de valahogy nem éreztem azt,hogy nekem bármit is reagálnom kellene arra,amit mondott,és olyan témát dobott fel,amire ha válaszolok,garantált a vita. Talán sikerült végre elsajátítanom a “lépj egy lépést hátra,és nézd kívülről a helyzetet” dolgot. 

Azt hiszem,hogy ismét elindultam egy úton,és ez jó. Főleg,amikor a Barátnőimtől is azt hallom,hogy milyen bátor és erős vagyok és,hogy büszkék rám.

És hogy miért gondolja úgy Barátnőm,hogy bátor vagyok? Mert ki mertem lépni egy rossz kapcsolatból,mert “mindent hátrahagyva” merek szeretni egy férfit, mert nem érdekel,hogy mit gondolnak rólam mások. És igen,én is így érzem. Hogy erős és bátor vagyok.