Több,mint 1 hónapja tart a csoda. 🙂
És a héten átéltem az elmúlt 1 hónap legborzalmasabb 3 napját…
Hét elején rossz hírt kapott,nem is nagyon beszéltünk. Azzal “váltunk el”,hogy majd keres…Aztán másnap írt,hogy nem lesz baj,egyedül megoldja…és eltűnt. 3 napra. Rettentő ideges és feszült voltam. A legrosszabb rémálmaim pörögtek a fejemben,hogy történt vele valami,csinált valami hülyeséget. Még az sms-eimre se válaszolt. Ugyanakkor a szívem mélyén éreztem,hogy szeret annyira és vagyok annyira fontos Neki,hogy nem okozna fájdalmat azzal,hogy hülyeséget csinál. Szörnyű érzés volt. És minden nap,minden este elolvastam a levelét,amit Valentin-napra írt,hallgattam a kedvenc zenémet,és zokogtam. A levél is megható még mindig,de az érzés,hogy esetleg elveszítem,borzasztó.
És ma,3 nap síri csönd után,végre írt. Nem volt jó a net,azért nem tudott facebookon írni,az sms-ét pedig nem kaptam meg. Hatalmas kő esett le a szívemről. Egész héten a fülembe csengett,ahogy azt mondja:”Szia kincsem” úgy,ahogy csak Ő tudja mondani,és ma végre újra hallottam. El sem tudom mondani,hogy mennyire jó érzés volt. Aztán egy kicsit még írtunk egymásnak,bocsánatot kért,amiért izgultam érte. Nem tudok haragudni rá,és egy percig nem is haragudtam. Csak örülök,hogy “visszatért”,hogy megint kapom majd a szerelmesebbnél szerelmesebb üzeneteket,hallhatom majd a hangját és álmodozhatunk tovább…és az idő halad,rohan,egyre közelebb van az első randi időpontja. 🙂
Szeretem,napról-napra jobban.
Szeretlek Kicsim! <3
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: