Szeretem

2 napot Barátnőmnél töltöttem Székesfehérváron,nagyon jól sikerült a hétvége. Sokat hülyéskedtünk,beszélgettünk,pizzáztunk,boroztunk,amolyan igazi csajos hétvége volt. De hiányzott az,hogy egész nap beszélgessek a Szerelmemmel. Noha beszéltünk szombat este,az sokkal rövidebb volt,mint általában. Napközben is felhívott csak azért,mert hallani akarta a hangomat. Annyira édes és én olyan nagyon szeretem. A hazaúton végig fülig ért a szám,aztán hazaértem,addig is beszélgettünk,de hívott,végre hallhattam a hangját. Bekapcsoltam a gépemet,elindítottam a kedvenc zenémet,amit mellesleg Ő is szeret,és közben a képeit nézegettem…és újra belezúgtam…és újra,és újra.

Szombat este levelet küldött megint,de olyat,amit megint megkönnyeztem,ami megmelengette a szívemet. Még mindig meg tud lepni. Annyira jó,hogy lassan 2 hete tart ez a meseszerű állapot.

Szeretem. És tudom,hogy Ő is szeret. Hogy csodás dolgok várnak még ránk,és hogy ez a mese sosem ér véget. Hogy a főszereplője lettem egy olyan történetnek,amit sosem tudtam magamnak elképzelni,viszont semmiért nem cserélném el. Hogy igazi királylánynak érezhetem magam,hogy tudom,hogy nagyon fog rám vigyázni,sosem csal meg,nem hagy cserben,bízhatok benne. Hogy tényleg rábízhatom az életem,Ő vigyázni fog rá.

És akkor egy részlet abból a dalszövegből,amit szombat éjjel küldött,de tudom,hogy Ő sem tudta volna jobban megfogalmazni:

“Baby neked megígérem hogy nem lépek félre
melletted ott leszek a térdig érő trébe
szépen kérem maradj mellettem majd én vezetlek téged
mert érzem hogy ennek soha nem érhet vége”

Tudom,hogy így lesz…