Több,mint egy hete tart ez a meseszerű állapot,azóta olyan gyorsan telnek a napok,hogy szinte észre sem veszem,és megint este van,megint beszélünk. Tulajdonképpen bármiről tudunk beszélgetni,és az elmúlt pár nap alatt annit nevettem,mint már nagyon régen. Kezdjük kiismerni egymást,most már bátrabban szúrunk oda egy-egy csípősebb megjegyzést egymásnak. Nem fogom vissza magam,kezdek olyan felszabadult lenni,mint már nagyon régen.
És akkor kitérek arra a feltétlen bizalomra,ami kettőnk között van. Jóllehet,hogy 1400 km választ el minket egymástól,de tudom azt,hogy szeret,hogy mindenben támogat,mellettem áll,a társam. Tudom,hogy alig várja,hogy hazajöjjön,hogy végre tényleg beteljeseüljön ez az egész. Tudom,hogy minden nap velem kel és velem fekszik,az első és az utolsó gondolata is én vagyok,és napközben is,folyamatosan. És nekem is,mindig Ő jár a fejemben,az első dolog,mikor felkelek,hogy írjak neki,este,mikor elköszönünk egymástól,minden egyes elköszönés után még muszáj írnom Neki.
Döbbenet,hogy mit művel velem. Olyan dolgokra vesz rá,hozzáteszem nem tudatosan,amit soha nem gondoltam,hogy egy vadidegen embernek megteszek majd. Pl. gyerekkori képeimet küldtem el neki,amiket egyik exem sem látott. Nem kérte,de megbízom benne,feltétel nélkül,és úgy érzem,meg kell,hogy osszam vele ezeket a dolgokat,hiszen most már az életem része,éjjel-nappal,minden percben.
És Ő is bízhat bennem,bízhat abban,hogy megvárom,hiszen semmire nem vágyom jobban,mint hogy végre lássam,magamhoz ölelhessem,megcsókolhassam,és hogy ez az egész soha ne érjen véget. Hogy megvalósítsuk azokat az álmokat,amiket 1 hete dédelgetünk,amelyek olyan csodálatosak.
Annyira jó érezni a törődést,azt,hogy szeret,hogy büszke rám,hogy fontos vagyok neki. És remélem,hogy Ő is érzi azt,hogy nekem a világot jelenti,hogy érte bármire képes lennék.
Elrabolta a szívemet….hihetetlen,de szerelmes vagyok,és ez most valami egészen más,mint az eddigiek voltak. Valahogy a zsigereimben érzem azt,hogy Vele tényleg minden rendben lesz,amit Ő mond,azt tényleg úgy is gondolja,hogy tényleg Ő az Igazi. Vele nem érzem azt,hogy meg kell,hogy feleljek,elfogad olyannak,amilyen vagyok,nem akar megváltoztatni,egyenrangú félként kezel. Nem kell meghunyászkodnom,nem kell taktikáznom. Nem akar rámerőltetni semmit,megért. Nyugodtan mesélhetek Neki bármiről,tudom,hogy a későbbiekben nem fogja ellenem irányítani,nem fogja a fejemhez vágni.
Érzem,hogy Ő nem játszik velem…
Kommentek