A világon a legjobb érzés,hogy valaki azért boldog,mert én létezem. Ez szó szerint így van. Hogy érzem a törődést,azt,hogy mellettem áll. Holnap kontrollra megyek,talán kiderül végre,hogy pontosan mi is a bajom,de ennyire nyugodt még soha nem voltam,mint most. Pedig nem Ő fog elkísérni,de tudom azt,hogy alig várja majd,hogy megírjam,hogy mit mondtak,hogy izgulni fog értem. Hogy ha esetleg valami rossz hírt kapok,Ő azt mondja majd,hogy ne aggódjak,együtt,ketten megoldjuk. Együtt,kéz a kézben. Hogy nincs az az akadály,amit ketten ne tudnánk legyőzni. És igen,ha kiborulok,tudom,hogy Ő nem fut el,hanem tartja a vállát,hogy azon sírjak. Mert Ő a másik felem.
Talán ez a jó kifejezés,végtelen nyugalom uralkodott el rajtam,mióta az életemben van. Már nem idegesítem fel magam olyan könnyen,ha valami esetleg nem tetszik,nyelek egyet,majd higgadtan válaszolok. Nem ugrok minden szóra,ha esetleg valaki olyat mond.
Határtalanul boldog vagyok,hogy rám esett a választása,hogy azzal a bizonyos “Nem vagyok szexőrült” mondattal folytatta a beszélgetést a köszönés után. Hogy azért kellett azon a sok rosszon átmennem,hogy felismerjem,hogy ki az,aki mellett boldog lehetek,aki tényleg engem akar,mindenestől. Akinek nem számít,ha kócos vagyok reggel,aki megérti,ha néha magam alá kerülök. Aki úgy fogad el,és úgy szeret,ahogy vagyok.
Kommentek