4 napja fenekestül felfordult az életem,nem igazán fogom fel,hogy ez tényleg velem történik. Minden éjjelt végigbeszélgetünk,hajnalig fennvagyunk,beszélgetünk mindenről. Kicsit szürreális az élmény,mert amikor nem beszélünk,akkor nem hiszem el,olyan,mintha egy filmet néznék,vagy könyvet olvasnék…mintha kívülről nézném az egészet,aztán eljön az este,megcsörren a telefonom,és valósággá válik,bár még nehezen hiszem el olyankor is…
Napközben levelet írunk egymásnak,olyan dolgokat ír,amik könnyeket csalnak a szemembe…
Tudom és érzem,hogy Vele más lesz minden,boldogok leszünk akkor is,ha most 1400 km választ el minket egymástól. Hiszen már most boldog vagyok,és még nem is találkoztunk.
Értelmet adott az életemnek,újra tudok hinni,bízni.
És most már azt is tudom,hogy azért kellett keresztülmennem azokon a dolgokon,amiken keresztülmentem,hogy értékelni tudjam a jót,azt a mérhetetlen boldogságot,amit most érzek. Hogy van a világon egy ember,aki azért boldog,mert én létezem.
És azt is megtanultam,hogy az új dolgok csak akkor fognak megtörténni,ha lezártuk a múltat,és készek vagyunk a változásra. Amíg vissza-visszatekintünk,amíg egy pici részünk még össze van kapcsolódva a múlttal,addig nem fog jönni a változás. Helyre kell,hogy kerüljön minden,tisztába kell tennünk magunkban az érzéseket,esetleg megválaszolni néhány függőben levő kérdést,talán nem ez a legmegfelelőbb kifejezés,de meg kell gyászolnunk a múltat. És megtanulni nem görcsösen ragaszkodni,vágyni a boldogságra,hanem engedni,hogy jöjjön,amikor jönnie kell,lehet,hogy legváratlanabb pillanatban,vagy éppen legváratlanabb helyről,de ha készen állunk rá,jönni fog. Mert mindenki megérdemli,hogy boldog legyen,lehetőleg egy olyan ember oldalán,aki vele van jóban-rosszban,aki a társa,barátja,akivel együtt bármire képesek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: