A pozitív gondolkodás megmaradt a mai napra is. Olyannyira,hogy ma is jól éreztem magam egész nap,ma is megdicsértek,hogy jól nézek ki. És egészen kreatív gondolataim is voltak,amiket át fogok ültetni a gyakorlatba,ha már úgyis nemsokára itt az advent. És ma nem is jutott annyiszor eszembe a mi lenne,ha…című műsor,ma kifejezetten keveset gondoltam Rá. Viszont láttam ma,és még mindig megdobogtatta a szívemet…még mindig azt látom,hogy nagyon jól néz ki,és tulajdonképpen egy kicsit el is törpül az,ahogy szakított velem…tudom,hülye vagyok,de nem tehetek róla,így érzem…nem mennék vissza hozzá,most nem,de mégis hiányzik,és jó lenne Vele lenni…
Furcsa dolog ez…fáj,ahogy szakított,de mégis szeretem,és ez elnyomja a negatív dolgokat…egyszerűen hiányzik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: