Próbálok pozitívan a jövőbe tekinteni,de az elmúlt pár nap után,nagyon nehéz. Megint dübörögnek bennem a kérdések,a miértek…Próbálok bízni abban,hogy egyszer visszakerül az életem a rendes kerékvágásba,és lesz még olyan,amikor nem a múltból merítve,emlékezve agyalok a jövőn,de most nagyon távolinak tűnik…
Valaki azt mondta ma nekem,hogy 3 nagy “csapás”,tragédia után jó dolog jön,nagyon remélem,hogy igaza van. Bár az,hogy tavaly elvesztettem a fiamat,szerintem önmagában felér 3 csapással…
Annyira frissek még az élmények,olyan élénken él még bennem…
Nem megy…egyszerűen még nem kerültek helyükre a dolgok.Dolgozok rajta,de idő kell hozzá,sok-sok idő.
Talán egy kicsit lefoglalom majd magam a karácsonyra való készülődéssel,és nem gondolkodok majd annyit,hanem inkább csak rendszerezem a gondolataimat. Pedig előbb-vagy utóbb muszáj lesz továbblépnem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: