:(

Mennyit tud változni egy ember élete 1 év alatt…tavaly ilyenkor még boldogan készültem az anyaságra,börzékre jártam,ruhákat,kiegészítőket vásároltam…és itt vagyok idén,egyedül,és félek a holnapi naptól,mert már most kiborultam…nehéz…nehéz feldolgozni,hogy az idén már a fiam emlékére is mécsest gyújtok,nem csak a papáméra és a dédszüleimére…nehéz ezt 26 évesen feldolgozni,sőt,szerintem lehetetlen…nehéz beletörődni,főleg úgy,hogy most tényleg minden összekuszálódott az életemben…

És jönnek az emlékek,a mi lenne,ha…megint. Borzasztó belegondolni,hogy mécsest gyújtok,miközben akár 11 hónapos lehetne a Picikém,ha nem történik meg az,ami…

Próbálok erős lenni,de nem megy…talán most meg kell adnom magam az érzéseknek,emlékeknek,egy kicsit összeomlani,aztán hamvaimból feltámadni,és újra derűsen nézni a jövő elé…