A minap beszélgettem anyukámmal. Szóba került jó néhány téma. Ezek kapcsán kezdtem el gondolkodni. Hogy mennyire felgyorsult a világ,akár már a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest is. Nem térek ki az összes érintett témára,csak arra,ami engem érint.
Mindent akarunk és azonnal. Úgy gondolom,hogy ez már jobb nem lesz,sőt,talán csak rosszabb. De ebbe ne is menjünk most bele…
Talán ez is hozzájárult ahhoz,hogy így érjen véget a kapcsolatunk.
Kedves Csajok!
Azt kell,hogy mondjam,hogy ne kapkodjatok el semmit. Ha akar a pasi,kitart,ha nem,akkor nem éri meg foglalkozni vele. Hagyjátok,hogy udvaroljon,virágot vegyen,elvigyen vacsizni,moziba,stb,ne ugorjatok rögtön a karjaiba,had küzdjön értetek. Már látom,hogy nekem is így kellett volna tennem,de most már mindegy ugyebár. Viszont én is tudom,hogy legközelebb mit kell/nem kell tennem.
Persze utólag könnyen vagyok okos,de olyan jó volt,hogy együtt lehettünk,úgy örültünk egymásnak.És nem mondom,hogy én nem kaptam például virágot,de nem volt klasszikusnak mondható udvarlás. Nem randiztunk,belecsaptunk a közepébe rögtön,szinte azonnal odaköltöztem hozzá.
Tessék kivárni mindennek az idejét,adjátok meg a módját,higgyétek el,hogy megéri.
Azt hiszem mára ennyi elég is az okosságaimból. 🙂