Ott hagytam tehát abba,hogy egy szép szeptemberi napon,mikor felkeltem,az az üzenet várt,hogy szakítottak,a csaj költözik aznap,viszi minden cuccát! Ki ne örült volna egy ilyen hírnek?
Egész nap boldog voltam,szinte euforikus állapotban…Megbeszéltük,hogy este átmegyek,filmezünk…
Úgy is lett,átmentem,a filmezésből nem lett semmi,hajnalig beszélgettünk.
Innentől minden nap “beszéltünk” facebookon,tudtunk a másik minden lépéséről.
És talán ez volt a baj. De ne szaladjunk ennyire előre.
Szóval folyton kapcsolatban voltunk,mindent megbeszéltünk. Ő szorgalmazta,hogy minél hamarabb vigyem a cuccaimat,én kicsit korainak éreztem,de mivel örültem,hogy nem kell bujkálnunk,belementem.
Teltek a napjaink,nagy volt az összhang és a harmónia,tényleg,mint a filmekben.
Minden reggel,amikor felkelt,kikészítette nekem a reggelit,kis levelet írt hozzá,mire hazaértem a munkából,megfőzött,és én hálás voltam ezért. Esténként sokat beszélgettünk,romantikus fürdés,néha filmet néztünk.
Idilli volt a kép…
Durván 1 hónapig tartott a boldogság…Egy szerdai napon letargikus hangulatban jött haza,és mondta,hogy szerinte elkapkodtuk az összeköltözést. Nem vitatkoztam vele,mert én is így éreztem. Megkért,hogy egy időre költözzek vissza a szüleimhez,hogy helyre tudja tenni magában a dolgokat,mert nem zárta még le a múltat. Ebben lehetett valami,hiszen nagyon gyorsan történt a váltás,de azt gondoltam,hogy ezt ő már lemeccselte magában. Tévedtem.
Azt mondta,hogy nem szakítunk,hanem elölről kezdjük,randizással,stb,ahogy normál esetben szokott kezdődni egy kapcsolat.
Kicsit megzuhantam,hiszen semmilyen előjele nem volt a bejelentésének. Beleegyeztem,mert tudtam,hogy a múlt árnyékában nem lehetünk sokáig boldogok,és ha az kell,hogy egy időre “elváljanak” az útjaink,hát rajtam nem fog múlni.
Tehát másnap reggel szépen összepakoltam a cuccaimat,és visszaköltöztem a családomhoz. Írtam neki egy levelet,amit az asztalon hagytam… Ekkor még azt kérte,hogy hétfőig ne beszéljünk,majd keres.
Itt már gyanúsnak kellett volna,hogy legyen a dolog,de a szerelem elvakított.
Aztán pénteken megkaptam a lehető legnagyobb pofont az élettől,az az üzenet várt facebook-on,hogy átgondolta,és köszön mindent,de nem szeretné folytatni velem…
Megfordult velem a világ,az nem lehet,hogy ennyire nem jelentettem semmit,hogy így kell közölnie velem…
Felhívtam…